A Független Magyar Szalon képzőművészeti egyesület új hivatalos honlapja


Gondolatok


Az alkotásról, a művészetről és másról

A Szalonban töltött hosszú évek alatt sokféle művésszel megismerkedtem, láttam különféle eltérő alkotói módszereket, kreatív hozzáállásokat néha kifogásokat, örömöket és gyakran kifejezési nehézségeket is. Láttam kiváló remekműveket, ugyanazoktól máskor meg nem éppen sikeres eredményeket. Ennek kapcsán születtek olyan gondolataim, melyeket úgy vélem, hogy közreadok esetleg tanulságul, vagy az is jó ha valaki kicsit elgondolkodik rajta.

Alkotói színvonal, avagy a kvalitás

 

Az alkotói színvonal, melyet nevezhetünk kvalitásnak, néha nehezen megfogható látszólag relatív, hiszen majd az utókor dönti el ki volt megérdemelten zseni. Legalább is erre hivatkoznak egyes lelkes, de saját képzetlenségüket be nem ismerő alkotók.

Az is előfordul, hogy jól képzett művészek úgy mond népszerűbb, populárisabb, giccses témákhoz nyúlnak, nagyobb anyagi elismerést, vagy eladhatóságot remélve.

     Higgyük el, nem nekünk kell lemenni a "közönség" színvonalára, hanem őket kell megpróbálni felhozni hozzánk, még ha ez sok türelmet is igényel. Ez így persze roppant nagyképűen, lenézően és lekezelően hangzik, de a látszat ellenére sajnos a nagyközönség többségének vizuális és képzőművészeti műveltsége, tisztelet a kivételnek, erős kritikát hagy maga után. Még mindig halomra vásárolják a bőgő szarvasokat meg vaddisznókat (vadászoknál ez érthető is), a vágtató ménest, meg a dilettáns erdőcskéket tavacskával, meg a rosszul megrajzolt szomorkodó pihenő öregasszonyt.

     Művészi értékeket tulajdonítanak félresikerült próbálkozásoknak melyeknek még iskolában és szakkörben a helyük, vagy csak az otthoni gyakorlást kéne szolgálniuk. Anatómiai rajztudás nélkül próbálkoznak figurális művekkel, melynek förmedvény a vége, miközben meg vannak győződve, hogy zseniálisat alkottak. Persze ebben egyes kereskedők is hibásak, mert átvesznek és eladnak sok dilettáns terméket is, válogatási szempontjuk elsősorban nem a művészi tartalom. Igaz nem is dolguk ítélkezni, csak a haszonszerzést érzik feladatuknak, a vevőik nívótlan igényeit követve.

     Belátom azt is, hogy ez a kereskedelmi tevékenység lehetőséget ad nagyon sok alkotónak némi pénzkeresetre, de ez nem biztos, hogy jót tesz az általános művészeti színvonalnak.


Fejlesszük magunkat!

 

A jó kézügyesség még csak szükséges és elégséges feltétele a művészi alkotáshoz vezető többnyire gyötrelmes útnak, meg kell tanulni vizuálisan írni-olvasni, helyesen.

     Sajnos a tehetséget nem lehet tanulni, de mindenki eljuthat egy számára megfelelő szintre, és fontos, hogy ne értékeljük a mindenkori teljesítményünket túl. Persze a fejlődési folyamathoz, egy kis egészséges önbizalom és sikerélmény feltétlenül szükséges.

És ami a legfontosabb, hogy belső késztetés, megnyilatkozási szándék, és vizuális mesélő kedv nélkül nincs is igazi alkotás!

     Legyünk igényesek, törekedjünk a folyamatos művészi fejlődésre, és csak idő kérdése, hogy a közönség is megtaláljon minket. Erősítsük azt a vénánkat amihez igazán érzékünk van, aki inkább a színekhez ért akkor tegye azt, és csináljon gyönyörű színkompozíciókat, aki pedig bajban van a színekkel, de ügyesen és jól rajzol, az készítsen grafikákat, azt is lehet magas szinten.

     Néha látok egészen kiváló tájképeket rendkívül gyengén megrajzolt emberi vagy állati figurákkal melyek így az egészet lerontják. Ne bocsátkozzunk olyanba amit még nem tudunk, ne a "nagy" képen gyakoroljunk. Külön készítsünk előzetes ceruza ill. festett vázlatot, mely nagyon hasznos. Ne akarjunk rosszul sikerült Düreri rajzokkal előjönni, ha még nem tudunk jól rajzolni. Attól, hogy a családtagjaink vagy barátaink elhasalnak a gyönyörűségtől még nem lettünk nagy művészek, időnként kérdezzünk meg tapasztalt kollégákat a munkáinkról.

     Persze ha folyamatosan fejlesztjük a festészeti és rajztudásunkat annak biztosan meglesz a későbbi eredménye és a jutalma.

 


Üzlet, vagy önmegvalósítás?

 

A művészi tevékenység, a vizuális alkotómunka persze alapjában véve nem szolgáltatás hanem többnyire a művész belügye, "önmegvalósítása" intim lelki élete, amely majd a megmutatkozásban, egy kiállításon vagy egy galériában teljesedik ki.

     Az alkotónak azonban van egy biológiai teste, vannak családtagjai akiknek megélhetést szeretne biztosítani, és kell az újabb művek létrehozásához, általában költséges anyagokat, eszközöket előteremtenie, azaz el kell tudnia adni a műveit, szolgáltatásait, tehát önmagát.

Úgy is mondhatjuk, hogy a művésznek az alkotás a munkája, főleg ha van rá fizetőképes kereslet.